Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesés Peking

2011.02.15

Mesés Peking

 

peking.jpg

Mesébe illő történet esett meg velem 2008 nyrán. Az iskola számára vásároltunk sok mindent és eközben vettem magamnak egy lézernyomtatót. Új meghajtó programot akartam hozzá letölteni az internetről ezért regisztráltam a nyomtatót – mint utóbb kiderült – ez volt a feltétele, hogy részt vegyek egy nyereményjátékban.

Augusztus elején épp a spájzot meszeltem, mikor csöngött a telefonom. Név szerint engem kerestek, hogy én vettem ilyen és ilyen sorozatszámú nyomtatót? Mondom, hogy én vettem, de miért kérdezi? Azért mert kisorsoltak és nyertem egy négy napos pekingi utat az Olimpiára. Így indult ez a mesébe illő utazásom Pekingbe. Ezután intézni kellet a vízumot, oltásokat, biztosítást meg az összes utazással járó előkészületeket.

Augusztus 18-án indultunk Ferihegy 2-ről a Hainan-Malév közös repülőjáratával Kínába. Életem első repülőútja volt, amit meglehetős izgalommal vártam. A repülőtéren találkozott össze a csoportunk. Hárman voltunk nyertes vásárlók, hárman a Samsung céggel viszonteladói kapcsolatban lévő üzletkötők, akiket szintén kisorsoltak és az egyetlen lány a csoportban – a cég képviselője. 9000 km-es repülőút után reggel 6-ra értünk Pekingbe. A repülőtéren már várt ránk a szállodai segítőnk, majd jött értünk a buszunk is. A Longmai Hot Spring hotelben szálltunk meg, amely a magyar szurkolói csapat szállodája volt. A szállodában kínaiul tanuló magyar egyetemisták voltak kint a segítők, akik idegenvezetői és tolmácsi feladatokat is elláttak. Háromszintes apartman házakban 2 ágyas szobákban szállásoltak el minket. Az ennivalóra sem lehetett panaszunk, mert volt kint magyar szakács is, így az ételek mint egy harmada magyar volt. Svédasztal jelleggel reggelit és vacsorát kaptunk, napközben meg bent a városban ettünk.

A szállodánknak saját buszparkja volt, mintegy 30 busszal. Ezekkel szállították a csoportokat a közös programokra, valamint mindig volt a metró végállomásán is készenlétben busz, amivel vissza lehetett menni a szállodába. Az utazás leggyorsabb módja a metró volt. Az olimpiára 3 év alatt építettek 5 metróvonalat kb. 120 km hosszan így mintegy 250 km-nyi metró áll rendelkezésre az utazáshoz. Az olimpiai belépőjegyünk az összes tömegközlekedési járműre ingyenjegyet jelentett, így nem okozott problémát az utazás. Egy kicsivel nagyobb város Peking mint Budapest. Ez már abból is látszik, hogy a lakossága az elővárosokkal együtt 15 millió fő. Területe 16 808 km2 míg Budapest területe „csak” 525 km2. Budapesten lassan elkészül az első körgyűrű – a mi szállodánk a 6. körgyűrűnél volt, így elég sok időt töltöttünk utazással.

Első nap női kézilabda negyeddöntőkre szólt a jegyünk (amikor megvették előre a jegyeket még nem lehetett tudni, hogyan alakulnak az eredmények és a sorsolások). Kína – Dél-Korea meccsre szólt a jegyünk. Mire nagy nehezen megtaláltuk a kézilabda stadiont elég sok időt elutazgattunk. Az olimpiai park egy 1130 hektáros zöld területen fekszik 30 új stadionnal, az olimpiai faluval és rengeteg kiszolgáló létesítménnyel. A biztonságra mindenhol nagyon ügyeltek. Az összes metrólejáratnál táskaátvilágítás volt, az olimpiai park mindegyik bejáratánál szintén táskaátvilágítás, fémdetektoros kapuk és rengeteg biztonsági ember volt. Nagyon jó meccset láthattunk. Így, hogy érdek nélkül néztük a mérkőzést nyugodt szívvel tudtunk mindegyik csapat góljainak örülni.

Szerdán szervezett program keretében ellátogattunk a Mennyei béke (Tienanmen) terére és a Tiltott városba. Ez a tér a világ legnagyobb köztere, amelyen kényelmesen elfér akár másfél millió ember is.

A tér közepén található Mao Ce-tung Mauzóleuma, ami majdnem kétszer akkora, mint Leniné volt. 1977-ben fejezték be az építését és azóta több mint 110 millióan látogatták már meg. Ott jártunkkor is nagyon hosszú sor kígyózott a mauzóleum előtt bejutásra várva. A tér nyugati oldalán található a Népek Csarnoka (Kína parlamentje) a keleti oldalon van a Kínai Forradalmi és Kínai történeti Múzeum. A tér északi részéről nyílik a Tiltott város bejárata. A Tiltott város a Kínai császárok lakhelye, amely onnét kapta a nevét, hogy 500 évig a nemességen kívül senki más nem léphetett be ide. A világ legnagyobb palotakomplexuma 800 épületből és 9999 szobából áll. Mire több órai sétát követően át értünk rajta mindnyájan megéheztünk. Ha már Pekingben járunk kihagyhatatlan az igazi pekingi kacsa. Az igazi pekingi kacsát különleges módon készítik. Először felfújják a kacsát meleg levegővel, majd forró vizet öntenek bele, ezután kiszárítják, s kizárólag gyümölcsfából rakott tűzön sütik meg. Nagy fölhajtással a főszakács hozza ki, a az asztalnál szeleteli fel. Palacsintatésztába szeletelve, szójamustárral, vékonyra vágott hagymaszeletekkel kell fogyasztani. Fenséges volt.

Az esti jegyünk a Madárfészekbe atlétikára szolt. Az olimpiai park esti kivilágítással még szebb, mint nappali fényben. A Madárfészek messziről is hatalmasnak tűnik, de amikor benn van az ember és látja azt a hatalmas tömeget, akkor ámul csak el igazán, hogy mekkora is ez az építmény. Teltház volt akkor is, amikor mi ott voltunk. Százezer ember volt bent. Amikor kínai győzelem született, akkor volt csak igazi hangzavar. De a jamaikaiak 200-as világcsúcsát legalább akkora örömmel fogadta a közönség, mint a hazaiak sikereit. Fantasztikus élmény volt ott a helyszínen, nyomon követni az eseményeket. A stadionból az éjszakai városra nyíló kilátás is gyönyörű volt.

Csütörtök reggel hatalmas felhőszakadásra ébredtünk. Erre a napra az öttusára szólt a jegyünk. Mivel nyomon követtük a hírekből az eseményeket és az eredményeket, ezért inkább a városnézés és a bevásárlás mellett döntöttünk. Megízleltük a kínai bazár hangulatát. Szinte mindenhol lehetett és kellett alkudozni. Volt hogy berángatták az embert a boltba, hogy náluk vásároljunk. A várost járva láthattuk, hogy egy igazi világváros Peking. Mindent meg lehet kapni, ha van rá az embernek pénze. A leg nevesebb világmárkák üzletei is megtalálhatók itt. Feltűnő volt a nagy rend és tisztaság. Sehol egy falfirka, sehol eldobált szemét vagy csikkek. Minden felé láthattunk rendőröket, akik jelenlétükkel ügyeltek a rendre. Az olimpiára 100 000 önkéntes segítőt válogattak ki az 500 000 jelentkezőből, akik nyelvtudásukkal és helyismeretükkel segítették a vendégeket az egész városban.

Az utolsó napra maradt a legérdekesebb és legeredményesebb rendezvény, a kajak-kenudöntők. A helyszínen szurkolhattam a női kajaknégyesnek, akik ezüstérmesek lettek, Kozman Gyuriéknak a bronzérmét is kiszurkoltuk. A lelátónkon szinte csak magyarok voltunk így fantasztikus hangulatot sikerült teremtenünk. E mesés utazás csattanójaként élőben volt szerencsém látni az első magyar aranyérmünket, Vajda Atillát. Felemelő érzés volt a magyar zászló alatt ott kint elénekelni a himnuszt.

Este vacsora után irány a repülőtér, és jöttünk haza. Itt a vége, fuss el véle

.